Megjelenés a HVG gasztro oldalán

Ami régi, csak éppen megduplázta magát. A pünkösdfürdői Gyradikóval most görögöt fogtak az újlipótvárosiak.

Szájpropaganda nyomán az utóbbi időben, ha valaki egy igazán jó gyrosra vagy  felemelő tzatzikira vágyott, akkor Pünkösdfürdő felé vette  az irányt. A Gyradiko a görög konyha szerelmeseinek első számú célpontjává vált.   Ghavrilos Arghyropoulos megszánta a népeket, és Pesten is megnyitotta  a mediterrán ízek újabb lelőhelyét.

Ghavrilos Arghyropoulos jó kedélyű ember, aki nem csak finom falatokkal, de gyakran görög dalokkal is kényezteti vendégeit. Régóta él hazánkban, perfektül beszél magyarul,   és úgy van Budapesten otthon, hogy a helyiek legnagyobb örömére "berendezett" egy görög szigetet. Illetve most már nem is csak egyet, hiszen augusztus végén az újlipótvárosi Victor Hugo utcában kitárta ajtaját a Gyradiko Estia is. Míg az óbudai kisvendéglőtől igencsak távol állt a fehér terítő fogalma, a tágas, elegáns új étteremben már nem csak az ízekre, a kényelemre , de „körítésre” is nagy hangsúlyt fektetett. Bár látogatásunkkor a székek ugyan még nem voltak a legkényelmesebbek, a családias vendéglátás felől nem lehetett kétségünk, hiszen már a hely neve is sokatmondó: a (H)Estia jelentése családi tűzhely, a házias, családi élet védő istennője.

Az étterem próba-vacsoráján számos fogást kóstolhattak az egybegyűltek, ezek mindegyike természetesen a görög konyhát volt hivatott reprezentálni. Ghavrilos az este folyamán elmondta, hogy a hellén gasztronómia három tájegység konyhájának ötvözetéből született. Első  oszlopát maga a szárazföldi Görögország alkotja, ezen a vidéken zömmel zöldséges ételeket, hüvelyeseket és nyárson sütött húsokat fogyasztanak. Az Ión-tengeri szigeteknek köszönhetően, melyek hosszú éveken keresztül velencei fennhatóság alatt álltak, erős olasz hatás is érződik a görög konyhán, így nem csoda, hogy a második oszlop itáliai lábakon áll. A földrajzi közelség miatt ez a hatás a nyugati görög partvidékeken a legerősebb: itt kicsit intenzívebb a fűszerezés (például marékszámra mérik a bazsalikomot), és a tészták gyakori fogyasztása jellemző. A harmadik oszlop a görög konyha legmarkánsabb, legzamatosabb, legfűszeresebb és legillatosabb részét adó kis-ázsiai kulinária. A görögök évezredek óta éltek Kis-Ázsiában. Izmir, avagy Smirna, vagy Konstantinápoly – a mai Isztambul – igazi „népkonyhák ” voltak: zsidók, örmények, görögök, arabok, törökök és szlávok is nyomot hagytak a kis-ázsiai görög tűzhelyeken. A Ghavrilos vitte konyhán ez utóbbi hatás érződik a legerősebben, hiszen a szakács családja Konstantinápolyból való, nagymamája pedig örmény. Nagy szenvedéllyel beszélt a hazai ízekről, szerinte az étel maga az élet – éppen ezért nem csoda, hogy amikor főz, csakis a legkiválóbb alapanyagokat hajlandó használni. A legutolsó zöldségig mindent Görögországból hoz – nem azért, mintha itthon nem lenne jó a vöröshagyma, egyszerűen csak más ízű. Utazásai során megkereste az egyes alapanyagok legjobb forrását, ezért hoz például olívabogyót Kalamatáról, fetát pedig Leszboszról.

Az este egy rendkívül izgalmas előétel válogatással indult. Megkóstolhattunk jó pár féle olívabogyót – meg kell erősítsem a házigazda döntését, tényleg a fekete, kalamatai vitte a pálmát: az egész asztaltársaság "vakon" arra voksolt. (Mint később megtudtuk, az étterem helyet ad majd egy kis delikátesz boltnak is, ahonnan akár otthonra is begyűjthetők lesznek a finom bogyók.) Az olívák mellett spenótos, póréhagymás és fetasajtos rétesekből ehettünk, nálunk a spenótos került ki győztesen. A tányéron helyet kaptak még görög borjúhúsgolyók éshtipiti, azaz pikáns fetakrém, amit pitával kínáltak. Ez utóbbi szintén házilag készül, méghozzá 4 féleképpen : a hagyományos és mini piták mellett kukoricás és teljes kiőrlésű változatot is kérhetnek a vendégek.

Ezután a meleg előételek következtek. A krétai töltött cukkiniba a mascarponéhoz hasonlóan semleges manouri sajt, édeskömény és újhagyma zöldje került, mellette pedig sült paprika és egy póréhagymával megbolondított görög kolbászkülönlegesség várta az éhes vendégeket. Mindhárom nagyon finom volt, talán a fokhagymás joghurtágyon pihenő bundázott cukkini és padlizsán esett a legjobban.. A kétharmad-egyharmad arányban kukorica és búzalisztből készült ropogós tempura nem csak ízével, de remek állagával is kitűnt.

A főétekből is többfélét kóstolhattunk. A spenótos kritaraki – színes rizsszem tészta spenóttal és görög sajttal – és a Gyradiko saláta korrekt köretként teljesítették küldetésüket; a vörösboros sertésragu és az olívabogyós csirkeragu azonban messze beelőzte őket. A sertésragu nemeai vörösborral készült, kifogástalan fogást. Az olívás csirke Itália ízeit idézte: az olívaolajon dinsztelt hagymára fokhagyma majd reszelt paradicsom került, bazsalikom és kakukkfű ízesítette, összeforralás után erre érkezhet a csirke is, majd ráloccsant a gyantásrecina bor, hogy a legvégén – csupán 3-4 percig, hogy ne főjjön szét – zöld és kalamatai fekete olívabogyóval teljesedjen ki. Mit mondjunk? Még írás közben is nyelni kellett…

Az estét , ahogy illik,  desszert zárta, ám  a görög-török éttermekben megszokott túl édes süteményekhez képest meglepetéssel szolgált Ghavrilos. Fetával turbózta a görögdinnyét, izgalmas és frissítő, de a csokoládés, krémes süteményeken szocializálódott magyart szoktatni kell hozzá. A desszert trióban még ott ingerkedett az igazi görög joghurt mézzel és dióval, meg a joghurtos-citromos mousse (kis hűtés még ráfért volna). Így együtt el is érték a hatást - győzött a házigazda ízlése desszertfronton is.  

Nem kétséges, hogy visszatérünk.

http://hvg.hu/gasztronomia/20130830_Megneztuk_az_uj_gorog_ettermet__probavac